Emő és Boti nagy napját az emberi kapcsolatok – tekintetek, érintések, ölelések, egymásra nevetések – tették naggyá, nem volt benne semmi mesterkélt, semmi belemagyarázott. Ahol a násznagyok és szülők is pont úgy átélték a templomi esküt, mint a pár, az idősebbek pedig karöltve ugráltak a Back in black-re a fiatalokkal, azt az esküvőt csak szeretni lehet. Már az első találkozásunk és a jegyesfotózás után éreztem, hogy erre számíthatok részükről továbbra is. Valahogy minden a helyén volt, ezért vallom, hogy mondhatja bárki, hogy a pompa, a fényűzés teszi az esküvőt, de számomra az mindig az emberekről és az emberi kapcsolatokról fog szólni. Emő és Boti, örök boldogságot kívánok nektek!
