A Fazakas-Túros család – “Egy nap az életből” családi fotózás

Pár hónapja született meg bennem az elhatározás, hogy az esküvői riport mintájára egy másfajta családi fotózást is nyújtsak, olyant, ami a mindennapokra fókuszál, az életnek arra a 99,99%-ra, ami olyan gyorsan elrohan, hogy talán észre se vesszük. Mert a családi élet igazi szépsége az, amikor a gyermekek épp szétszedték a konyhát, körberajzolták a falakat, összeverekedtek a lakás közepén, az arcuk maszatos, a hajuk kócos, és a szülők azt sem tudják, hogy melyik után szaladjanak. Ezekben a pillanatokban igazán gyerekek ők, ekkor mutatják meg igazi személyiségüket.

Nem új az ötlet, tőlünk (jóval) nyugatabbra már komoly kultúrája van ennek a stílusnak. Bevallom, kissé félve hirdettem ki az akciót, és kellemesen meglepett a jelentkezők nagy száma. És amikor eljött a fotózás ideje, Eszter és Attila jeleztek vissza elsőként. A többi már történelem: a gyerekek szédítő sebességgel fogadták köreikbe a fura bajszos fotóst (Movember alkalmából, a jó ügy érdekében szokásom ilyesmivel színesíteni a szürke télelőt). És annak ellenére, hogy a lehető legtipikusabb (értsd: ködös-fekete-unalmas, ma-fel-se-keljünk) csíkszeredai novemberi nap volt, nagyon színes és mozgalmas vasárnap délelőttöt sikerült lencsevégre kapnom. Pár óra alatt megismerkedhettem egy fotós konkurrensemmel, egy kanálhajtgató bűvésszel, Batmannel, a denevéremberrel, egy énekessel, egy ádáz harcossal, valamint egy focistával, hogy csak egy részét említsem a gyorsan változó szerepeknek. És ne feledkezzek meg a kreatív szülőkről sem, hisz mindennek ők voltak az összetartói. Úgy gondolom, sikerült a cél: megörökíteni egy illékony, visszahozhatatlan töredéket egy család életéből.