Eszter és Andor esküvője

Vannak a többszáz fős, népes esküvők, és van néha az olyan szűk körű egybekelés, ahol a fotós jelenléte akár két teljes százalékponttal is megdobja a létszámot. Ilyen volt Eszter és Andor esküvője is, és őszintén szólva, imádnivaló volt. Zakuszka, házi süti, mindenféle kencefice, levendulalikőr és még ki tudja, hány házi finomság fogadott a csíkdelnei csűr árnyékában, a zöld kertben, gyönyörű naplementében. A templomra sem véletlenül esett a választás: Eszter építészmérnök, így a történelmi falak különösen szép keretet adtak a szertartásnak. A találkozásaink és az esküvő napja alatt megismerve őket, nem is tudnám másként elképzelni a nagy napjukat: szűk körben, a barátok és a család között, egy csűr udvarán, tábortűz mellett. Pont úgy, ahogy hozzájuk illik.

Eszter és Andor, kívánom, hogy a közös életetek is ilyen legyen: otthonos, szerethető, tele a saját kis hagyományaitokkal, jó emberekkel és olyan estékkel, amelyeknél nem kell több egy tábortűznél és egymás társaságánál.

Rita és Alpár esküvője

Sok-sok ragályos nevetés, egy ritka szép helyszín, modern táncbemutató, tortavágás a sötétben a fényfüzérek alatt, chill a szabadban, spontán breaktánc, hamburger a töltött káposzta helyett, és egy olyan pár, aki mindezt egy helyre összehozta. Röviden: ilyen volt Rita és Alpár esküvője.

Amikor a szervezés előtt megkérdeztem tőlük, mit várnak az esküvői fotóstól, ezt írták: "Hogy elkapja a meghitt, vicces, különleges pillanatokat. Hogy észrevétlen legyen, ne feszélyezzen, de mégis legyen ott mindenhol." Remélem, sikerült megfelelnem ennek. Másnap hajnalban ugyanis olyan memóriakártyákkal indultam haza, amelyek pontosan ilyen pillanatokkal voltak tele. Őszintén szólva fogalmam sincs, volt-e bármi, ami nem a tervek szerint alakult. Ha volt is, én semmit sem vettem észre belőle. Kívülről nézve ez a nap egyszerűen kerek volt.

Rita és Alpár, kívánom, hogy a közös életetek is őrizze meg ezt a könnyedséget, ezt a sok nevetést és azt a természetességet, ami az egész napot végigkísérte!

Kata és Csaba esküvője

Egyre nehezebb közhelyek nélkül írni az esküvőkről. Ott vannak az örök kifejezések: érzelmek, könnyek, mosolyok, vidámság, hatalmas buli. Nézzük inkább, miről szólt Kata és Csaba esküvője ezeken túl. Volt benne hosszú utazás Szováta és Gyergyószentmiklós között, hűvös szél, és gyerekek, akiknek az energiája tényleg végtelennek tűnt. Voltak pillanatok, amikor szinte megállt az idő, például amikor a Kodály Zoltán Népfőiskola kórusa énekelt nekik, vagy amikor a cserkészek sorfala között vonultak végig.

És végül, bármennyire is próbálom kerülni a közhelyeket, mégis azok a pillanatok maradtak meg legerősebben, amikor Kata és Csaba egymásra néztek. Szerencsére ez elég sokszor megtörtént ahhoz, hogy a készülődéstől a buli végéig rengeteg kedvenc fotóm szülessen belőle.

Kata és Csaba, kívánom, hogy a közös történetetekben még nagyon sok ilyen „megáll az idő” pillanat legyen, minden zaj, utazás, szél és rohanás közepette is!

Krisztina és Gellért esküvője

A szezon első esküvője mindig különleges. Hónapok után újra visszarázódni a készülődés jól ismert rutinjába: akkuk feltöltve, ing kivasalva, dátumok szinkronizálva, kártyák formázva. És persze az a klasszikus éjféli riadás, hogy nehogy elaludjak. Aztán elindul a nap, minden a helyére kerül, és mire észbe kapok, már több ezer fotóval a kártyákon indulok haza.

Krisztina és Gellért esküvője igazi powerstartja volt a 2026-os szezonnak. Végtelen energia, könnyek és nevetések, az Autostop MS fantasztikus koncert-bulija, no meg Krisztina koncentrált lendülete Gellért nyugodt jelenlétével egyensúlyban – végig ilyen volt a nap hangulata. És azt hiszem, annak a rengeteg papírmadárnak a hajtogatása közben már előre lezajlott egy kisebb csapatépítő is. Egy ilyen hétvége után mindig nehéz kicsit „kiszállni” a történetből. Még napokkal később is visszaköszönnek apró jelenetek, bizonyos pillanatok érzései. Krisztina és Gellért, jó volt látni, mennyire természetesen működtök együtt, kívánom, hogy ezt a nyugodt egymásra hangoltságot sok év múlva is ugyanígy őrizzétek meg!

És bár a szezon már javában tart, minden leendő menyasszonynak és vőlegénynek is kívánom, hogy az esküvőtök napja tényleg olyan legyen, amilyennek megálmodtátok. Legyen benne öröm, egy kis káosz, sok nevetés, meghatódás, felszabadultság, és amikor majd évekkel később visszanézitek a fotókat, újra ugyanazt érezzétek, mint ott és akkor.

Andrea és Kálmán esküvője

Andrea és Kálmán esküvője búcsúztatta számomra a 2025-ös évet, jócskán az ideálisnak tartott tavasz–nyár–őszi szezonon kívül, egy decemberi napon. Minden esküvőnek van egy alaphangulata, amit az első tíz percben magamba szívok, és ami aztán végigkísér a fotózás során. Náluk ez a csendes, elegáns öröm volt, a gyakran felszínre törő érzelmekkel együtt. A first lookban annyi minden benne volt kettőjük kapcsolatáról, hogy néha szinte pluszban éreztem magam, és a polgári szertartáson is sok szép gondolat hangzott el. Aztán jött a buli: rock, klubzene, repülő hajak, és a többi már történelem, fotókban megőrizve.

Andi és Kálmán, örvendek, hogy a fotósotok lehettem, és kívánom, hogy a közös életetek egy nagy, izgalmas KalAnd legyen!

Zita és Péter esküvője

Cápák, macik és laza jókedv kísérte Zita és Péter esküvőjét. A kézzel rajzolt borítékok és menüdíszek, a főasztalt figyelő horgolt macik, a két plüsscápa, amelyek még a tortán is visszaköszöntek, mind-mind szerves részei voltak a személyiségüknek és a kapcsolatuknak. A két táncos produkció pedig szenzációs volt, különösen az est végi meglepetés, amikor a beharangozott menyecsketáncra készülő vőfély kezében szó szerint megállt a tál, amikor meglátta a pirosba átöltözött Zitát. Ez mindenkit váratlanul ért, beleértve a fotóst is – és szerintem még a főasztalon ülő két horgolt macit is. Két ilyen kreatív embertől nem is képzeltem volna mást. Fantasztikus őszi esküvőt fotózhattam: szép emberi jelenetekkel, letisztult szertartással és rengeteg vidámsággal.

Zita és Péter, hosszú házaséletet és még sok ilyen vidám pillanatot kívánok nektek!