A "Kedves Moment Junkie!"-s levél és az esküvő közötti egy év hamar elrepült, de a megszólítást nem feledtem. Orsi és Attila olyan páros, mint amilyen a lövétei táj: van bennük egy vad szépség, amit nehéz megmagyarázni anélkül, hogy éreznéd, látnád. Így visszatekintve az esküvőjükre, nem tudnám máshol elképzelni a szertartást, mint otthon, a táj és emberek ölelésében. Ezt már a polgári esküvőn is tapasztalhattam, de az esküvő napján vált igazán nyilvánvalóvá. Végül is hol máshol készítené a menyasszonyi frizurát a násznagy, hol máshol készülne igazi házi ízekkel megáldott étel és hol máshol szerepelne háttérként az igazi otthon? Remélem, hogy a fotók legalább egy részét vissza tudják adni a fent leírtaknak, és azt is, hogy eleget tettem az elvárásoknak. Orsi és Attila, örökké tartó boldogságot kívánok nektek!
